Egy ideje keveset, szinte semmit nem szólok hozzá Facebook bejegyzésekhez. Nem kommentelek se pro se kontra. Nem javítok ki senkit, ha rossz információt osztott meg. Nem segítem a többieket azzal, hogy egy bejegyzés alá magyarázatot írok. Nem szólok hozzá, ha valaki téved, ferdít, vagy csak simán hazudik valamiről, valakiről. De még azt is ritkán teszem meg, hogy egy kérdésre válaszolok, hacsak nem valami nagyon egyszerű témáról van szó, bár akkor is kétszer meggondolom.
Mi ennek az oka? Nem biztos, hogy egy kifejezett oka van és nem biztos, hogy csak ezek, amiket felsorolok. Nálam ezek csapódtak le, mint visszatartó tényezők.
Rossz a médium. A Facebook nem alkalmas arra, hogy komoly, mélyreható beszélgetéseket vagy vitákat folytassunk. Nem erre lett kitalálva és bármennyire is toldozzák-foldozzák, még mindig nem erre való. Ezt a fejlesztői is belátták, mert kivették például a “jegyzetek” funkciót, amivel hosszabban, struktúráltabban tudtál írni. A Facebook arra való, hogy megmutasd a nyaralásról készült albumodat a barátaidnak. Hogy elmondd pár mondatban az örömödet vagy bánatodat. Hogy kinyilvánítsd a tetszésedet vagy nem tetszésedet. Hogy valamilyen infót terjessz. Csupa olyasmi, amit élőben is pár perc alatt meg tudnál tenni, ha személyesen találkozol az ismerőseiddel. A Facebook annyiban segít, hogy ezt egy bejegyzéssel sok emberhez tudod eljuttatni, nem kell velük egyesével foglalkozni. Arra viszont nem alkalmas, hogy több órás beszélgetést folytassunk valakivel vagy valakikkel,
Sok a zaj. Zajként értékelem, ha valaki nem a témához szól hozzá, például behoz egy idegen szálat vagy a hozzászólóról beszél és nem a témáról. Ha kiragad egy szót és azon rugózik tovább. Ha “odaköp” és megy tovább a következő bejegyzésre, hogy ott is jól megmondja. A trollokat is ide sorolom, mert nem adnak hozzá semmit a témához. Mondjuk őket már megtanultam kezelni, de akkor is minimum tovább kell görgetni a hozzászólásaikat.
Nem ismered a közönséged. Lehetnek sejtéseid, de nem tudhatod pontosan. Milyen rövid vagy hosszú legyen a bejegyzésed vagy hozzászólásod? Legyen mély, vagy csak érintse a témát? Kifejtesz és magyarázol részleteket, vagy úgy veszed, hogy ezeket mindenki tudja? Legyen egyrészt-másrészt, vagy csak simán a te álláspontod? Bármit is választasz, akárhogyan is próbálod megoldani, biztosan lesz olyan, aminek az túl kevés, túl sok, túl általános, túl specifikus, túl puhány, túl kemény és nem tetszik neki, aminek természetesen hangot is ad.
A valódi figyelem hiánya. Fáradtság miatt? Szövegértési nehézségek miatt? Rohanás miatt? Valójában nem is érdekli a téma? Vagy a véleményed nem érdekli igazából? Felületes gondolkodás miatt? FOMO miatt? Csak önmagunkkal törődés miatt? Nem tudom, bár igazából nem is kell, hogy érdekeljen. Ha ismerem az indokot, akkor sem tudok rajta változtatni és nem is az én dolgom lenne. Hozzászoktunk, hogy nem kell tudni semmit, nem kell keresni, nem kell követni valamit, egyszerűen kérdezni kell.
A negatívizmus. Akármi a téma, mindig lesz valaki, akinek nem tetszik, vagy az jut róla az eszébe, hogy valami mennyire rossz. Még egy aranyos kiscicás képhez is képesek odaírni, hogy nincs ivartalanítva; majd kiszökik és elüti a kocsi; a szomszédnak is ilyen van és teleszarja a kertet; meg különben sem cicát kellene, hanem kutyát.
A legrosszabb az egészben, hogy a fentiek nem a trollokra, nem az internet csőcselékére vonatkoznak, hanem hétköznapi emberekre. Akik lehet, hogy a legjobb szándékkal közelednek a mondanivalóhoz, de mégis valahol félresiklik az értelmes beszélgetés.
A média a hibás? Az internet? Vagy azon belül bármelyik közösségi platform? A “másik” oldal? Az eredeti hozzászóló? Az oktatás? A közélet? A celebek? Az időjárás? Bármi és bárki, csak mi nem.
Feleslegesnek érzem az egész online teret ilyen szempontból. Ha valakivel tényleg beszélni szeretnék, akkor üzenetben keresem meg, vagy simán felhívom. Jelenleg ott tartok, hogy már nem is olvasom a hozzászólásokat. Elolvasom a bejegyzést, hümmögök egyet, aztán megyek dolgomra. Az biztos, hogy nyugodtabb így az életem.
