“Savanyú a szőlő”

szőlő

Ezt kaptam meg minap, mikor nem tapsikoltam valamelyik “oldal” vezetőjének beszédére.

Akár igaza volt, akár nem, egyet leszögezhetünk: még a szőlő közelében sem járunk!

Nem hogy azt nézzük, hogy édes vagy savanyú a szőlő, hanem még fel sem mentünk a domboldalra! Nem kapáltunk, nem metszettünk, nem kacsoztunk, miért akarunk hát szőlőről beszélni?

Nem kizárólag az eredmény miatt kell valamit csinálni, hanem mert valamire szükség van és valakinek meg kell tennie! Ha Imre Coelho lenne a nevem, akkor biztosan valami olyasmit mondanék, hogy “Nem a megérkezés számít, hanem az utazás!”, de meghagyom a nagyon magvas gondolatokat másoknak.

Azért megyek évente kétszer végig az utcánkon, hogy polgármester legyek? Nem, hanem azért, hogy felmérjem a kátyúkat és elküldjem az ÉKFI-nek és a képviselőnknek.

Azért szerkesztek szamizdatot az utcának, mert polgármester szeretnék lenni? Nem, hanem azért, mert az Érdi Újság vagy el sem jut hozzánk, vagy nagyon általános és természetesen nem erre a környékre összpontosít.

Azért megyek el fórumokra és jegyzetelek, mert polgármester szeretnék lenni? Nem, hanem azért, hogy azokhoz is eljussanak a történések, akik nem tudtak ott lenni valami miatt.

Azért készítek sajtófigyelő oldalt a városról, mert polgármester szeretnék lenni? Nem, hanem azért, hogy ne csak egyoldalú hírekről értesüljenek az emberek.

Azért szedem össze hétről hétre a városi eseményeket, mert polgármester szeretnék lenni? Nem, hanem azért, hogy az érdiek tudjanak róla, mi mindenre tudnak elmenni, mi mindenben tudnak részt venni.

Azért megyek el politikai rendezvényekre, mert polgármester szeretnék lenni? Nem, hanem azért, hogy lássam az álláspontokat, lássam a terveket és tudjam merre tartanak a pártok, mit szeretnének tenni Érddel.

Azért veszek részt mindenféle rendezvényen, mert polgármester szeretnék lenni? Nem, hanem azért, hogy találkozzak ismerősökkel, hogy ott legyek és örüljek, mert én is érdi vagyok.

Ha polgármester leszek, akkor sikerül, akkor édes lesz a szőlő? Lehet, de egyben hatalmas munka kezdődik, továbbra is gondozni kell a tőkéket és vért izzadva dolgozni, hogy jobb legyen a termés.

Ha nem sikerül és nem leszek polgármester, akkor savanyú lesz a szőlő, és újabb öt évig nem is hallotok felőlem? A fenéket, továbbra is teszem, amit eddig tettem.

Szóval maradjunk annyiban, hogy a szőlőt itt ne is emlegessük! Mert az egész ott kezdődik, hogy dolgozni kell, a szőlőben kell lenni akkor is, mikor nincs szüret! Ha csak szüretkor mennék ki (mint sokan mások), akkor pörge kalapban szüreti mulatságnak fognám fel a dolgot, amin jót iszunk, jót eszünk és meglapogatjuk a dolgos munkásember hátát, aki az életét szentelte a szőlőnek. Akkor fogalmunk sem lenne az oda vezető útról, akkor nem tudnánk, hogy mitől savanyú, vagy mitől édes a szőlő. Akkor csak azt méricskélnénk, hogy mennyi termett, és ez nekünk mennyire jó, vagy rossz.

Mert a szőlő nem számít, nem az a cél.

De szólok kedves emberek! Azzal, hogy leszüreteltünk, azzal, hogy jó lett a termés, nem fog véget érni a munka. Akkor még majd a bornak is jónak kell lennie. Akkor még majd az elkészült tételeket is minőségivé, és kedveltté kell tenni. Szóval nem a szőlő, hanem a bor, a bort fogyasztók mosolya, elégedett csettintése adja meg a munkánk értelmét, és végső soron a célját is. Ha ők kedvelik a borunkat, akkor jól dolgoztunk! És ez az, amit sok szüreti mulatságra járó elfelejt! Ez egy hosszú menetelés. Nem akkor kezdődik, mikor pár hónap múlva szüret lesz! És nem is a szüreti mulatsággal ér véget! Szerencse, hogy ezt én nem felejtettem el. És jó, ha Ti is tudjátok…

…hogy nem a szőlő, hanem a bor számít a végén! És nem nekem, hanem Nektek, a fogyasztóinak…