Csatornázás megaposzt második rész

csatorna
Ez a bejegyzés utolsó módosítása: 13 év! A benne lévő információk már nem biztos, hogy érvényesek, naprakészek!

Ahogy ígértem, itt a beszélgetés második része Simó Károllyal, az Érdi Csatornázási Társulás alelnökével. Az első részt itt találhatjátok.

Elég vegyes híreket kapok arról (és magam is ezt látom), hogy a munka milyen minőségű. Van, ahol azt mondják, gyönyörű lett, van, ahol minden második mondatban előfordul a „balkán” szó.

Így van, mindkettő megtalálható, azonban figyelni kell az arányokra is. Tapasztalatom szerint 80% fölött van a jó minőségű munka, 20% az, ahol még javítani kell. Az utóbbi időben ez az arány javulni látszik. Valószínű egyébként, hogy a csatorna fektetés utáni úthelyreállításra gondolhatnak a panaszosok, néhány helyen ez hagyott kívánni valót maga után. Az utak eddig még mindenhol csak ideiglenes helyreállítást kaptak, a végleges helyreállítással meg kell várni a konszolidációs időszak végét, ami még több hónap. Addig természetesnek vehető, hogy a nyomvonal süllyed, javítani kell. Ez az oka annak, hogy ki kell várni a konszolidációt. Én azt mondom, várjuk meg a végét, mert akkor lehet véleményt formálni, amikor megtörtént a végleges úthelyreállítás. Pl. a Késmárki utcában, a Kalotaszegi utcában sokan panaszkodtak az elmúlt hetekben, de szerintem meggyőző lesz, amikor az illető utcákban teljes szélességben út fog épülni tavasszal.

Nemrég felháborodva hívtak fel az egyik utcából, hogy miért kell háromszor visszamenniük a csatornázóknak, miért kell nekik ezért újból és újból fizetni? Visszakérdeztem: ugye nem szeretné, hogy rossz minőségű munkát vegyen át a beruházó? Ugyanis a vállalkozó arra vállalkozott, hogy jó minőségű munkát végez. Amíg nem megfelelő az elvégzett munka, addig egy fillért sem kap a kivitelező. Ha tehát háromszor kell visszamenjen, hogy jó legyen a munka, akkor az az ő költségén történik, az ő zsebe bánja. Ugyanannyit kap, mintha csak egyszer ment volna ki. Végezze el elsőre jól a munkát és akkor nincs a vállalkozónak ennyi költsége vele!

A beruházást a Mérnök szervezet vezeti, koordinálja. E szervezet munkatársai a műszaki ellenőrök. Bizony volt olyan utca, ahol kétszer is visszaszedették a lefektetett csöveket, mert nem volt megfelelő a minőség. Gondolom, ezután jobban odafigyelnek és komolyan veszik a műszaki előírásokat.

A területenként változó minőségnek két oka is lehet. Az egyik, hogy a kivitelezők alvállalkozó csapatokkal dolgoznak és nincs két egyforma csapat. Van amelyik csapatvezető lelkiismeretesebben végzi a munkáját, van aki nem figyel annyira oda . Ez utóbbiakat kell rábírni arra, hogy megfelelő minőségben dolgozzanak. Ahol feltűnően sok a panasz, a különféle vezetékszakadás, ott felhívjuk erre a fővállalkozó figyelmét és ő saját hatáskörében dönt arról, hogy az adott csapatot tovább foglalkoztatja-e.

A másik, hogy a csatornázandó területek is nagyon sokfélék: van ahol könnyebb építeni, van ahol a terep- illetve a földben levő közművezeték viszonyok olyanok, hogy nagy kihívást jelent az építés. A Mérnök szervezet megköveteli hogy a minőség megfelelő legyen, mert ennek nem egy évig kell kitartania. A közművek (víz, gáz, telefonkábel) nem mindig ott vannak, mint ahol a közműtérképeken jelölve van, és ez sem mindig a szolgáltató hibája.

Igyekszünk mindenhol odafigyelni, folyamatosan járjuk a munkaterületeket, továbbítjuk a bejelentéseket és megtesszük a megfelelő lépéseket.

Mindenkit az érdekel, hogy hozzá mikor mennek, mikor kell otthon lenni. Volt aki panaszkodott, hogy nem egyeztettek időben és egyszer csak megjelentek nála…

Ezen a szoros együttműködés tud segíteni. Előírás a kivitelezőknek, hogy mielőtt egy adott szakaszra felvonulnak, az utca végén ki kell táblázni azt, hogy várhatóan mettől meddig dolgoznak és azt is, hogy ki az adott szakaszért felelős személy, akit fel lehet hívni, ha bármi kérdés van. Ezen kívül 7 nappal előtte be kell dobni minden postaládába egy szórólapot, hasonló tartalommal. Ezt rendszeresen, szúrópróbaszerűen ellenőrizzük.

De ez nem old meg mindent. Hisz ha egy utcában három-négy hétig dolgoznak, akkor nagyon nehéz kiszámolni azt, hogy az utca közepén vagy végén levő ingatlanhoz pontosan mikor érnek oda. Jellemzően ezek azok a helyzetek, amelyeket az ingatlantulajdonos és a kivitelező együtt, közösen kell megoldjon. A kivitelezőnek meg kell érteni, hogy nem elég, hogy építi a csatornát az utcában, szorosan együtt kell működni az ott lakókkal. A lakó nem tud három hétig szabadságot kivenni – esetleg egy budapesti munkahelyén – hogy várja, hogy mikor érnek hozzá. Tehát a kötelező kiértesítésen kívül a munkavezetőnek érdemes a következő napokban esedékes ingatlanokhoz becsengetni és megbeszélni azt, hogy mikor jönnek várhatóan és hol kell beállni az ingatlanra. Ez a legtöbb brigád esetén egyébként így is történik.

A lakó pedig, ha látja, hogy az utcájában elkezdték a csatornaépítést, nyugodtan odasétálhat és felveheti a kapcsolatot a vezetővel. Ne várja meg, hogy őt keresik, mert lehet, ha ez olyankor van, amikor ő nincs otthon. Ritka eset, hogy egyből meg tudnák mondani azt, hogy mikor érnek hozzá, de ha a munkahelyéről nem tud egyik napról a másikra elkérezkedni, akkor érdemes figyelni az előrehaladási ütemet az utcában és ekkora időzíteni a szabadnapot. Tapasztalatom szerint egy-fél nap otthon tartózkodással megoldható a kérdés. Ha másképp nem, akkor a szomszédnál lehet hagyni kapukulcsot és ő beengedi a bekötővezeték építőket.

Volt olyan panasz, hogy ingerültebben beszélgettek egymással a lakó és a kivitelező. Mindenkinek meg kell érteni, hogy természetesen értük, az utcában lakókért épül a csatorna, de ebben nekik is aktívan részt kell venniük és sajnos bizonyos kellemetlenségeket és váratlan helyzeteket is el kell ezért viselni. De azért arra is sok példa volt, ahol nagyon szépen alakult a lakók és a kivitelezők viszonya: kávéval kínálták és jó hangulatban váltak el egymástól.

Arról is kaptam emailt, hogy az alvállalkozóknak nem fizettek eddig semmit.

Ez teljesen valószínű és elképzelhető, hogy így van, sajnos ilyen a rendszer az építőipari beruházásoknál. Önmagában ebben nincs szabálytalanság. A beruházó a jogszabályok és a szerződés szerint a fővállalkozóknak fizet, 5%-onkénti készültségnél. Tehát ők sem hetente vagy havonta kapják a járandóságot, hanem tervszerűen, ha a szerződéses érték 5%-a elkészült és ennyit számláztak. Az alvállalkozók kifizetése az ő feladatuk.

A szerződésben ki van kötve, hogy be kell mutatni azt, hogy a kapott pénzből kifizették az alvállalkozót, legközelebb csak akkor kapnak pénzt. A gond akkor szokott lenni az építőiparban, ha nem a fővállalkozó alvállalkozójaként dolgozik valaki, hanem az alvállalkozó (vagy esetleg annak alvállalkozójának) alvállalkozójaként. Ilyenkor a beruházónak sem jogszabályi sem más lehetősége nincs arra, hogy bárkit is rábírjon, hogy kifizessék az al-al-alvállalkozót, hisz egy munkát csak egyszer lehet kifizetni. A szerződésben egyébként kikötöttük, hogy ilyen helyzet Érden nem is lehet, súlyos szerződésszegésnek számít, ha az alvállalkozók is alvállalkozókkal dolgoztatnak. Ha az alvállalkozók nem kapják meg a járandóságukat, pedig a szerződés szerint jártak el, akkor azt jelezzék a fővállalkozó felé az ilyenkor szokásos dolgokkal. De megnyugtatok mindenkit, hogy a fővállalkozók nem fognak eltűnni holnapra, hiszen még két év van hátra a kivitelezésből.

Több érdi csapat is jelentkezett nálunk annak idején, hogy szeretnének részt venni a kivitelezésben. Sajnos egyiküknek sem volt akkora pénzügyi ereje és elég referenciája, hogy egymagukban el tudták volna vállalni egy-egy terület kivitelezését (egyenként 8-9 milliárdos munka). Aki jelentkezett, azok listáját átadtuk a nyertes fővállalkozóknak, hogy ha a gazdasági érdekek találkoznak, akkor talán mindenkinek az a jó, ha érdiek dolgoznak alvállalkozóként Érden. A területen járva örömmel tapasztalom, hogy több érdi vállalkozás is kapott munkát alvállalkozóként.

Már a kezdetekkor felhívtam a hozzám fordulók figyelmét: ha nincs pár hónapra való pénzügyi tartalékuk, akkor ne is vágjanak bele ebbe a munkába! Mint említettem, a kivitelezők 5% után nyújthatják be a számlájukat, tehát simán eltelhet 60-90 nap, amire egyáltalán összegyűl annyi szakasz, amit számlázni lehet. A számláknak 60 nap a fizetési határideje (kivéve, ha hiánypótlás van). A gyakorlatban mindig van hiánypótlás a támogató szervezetnél (ahonnan a pénz 80%-át utalják), tehát a számla kifizetés nem ritkán 90 napra tehető (a benyújtástól számítva!)

Ez azt jelenti, hogy az is előfordul, hogy a fővállalkozók az adott szakasz fizikai kivitelezése után 150-180 napra kapják meg a pénzüket. Ezután következik az alvállalkozók felé az utalás. Azonban az alvállalkozónak minden hónapban fizetést kell adni az embereinek, ki kell fizetni a rezsiszámlát, az üzemanyagot, stb. Tehát az az alvállalkozó, aki nem bírja ennyi ideig finanszírozni, az valóban nehéz helyzetben van. Sajnos ezen a rendszeren mi itt helyben nem tudunk változtatni, ezzel együtt kell élni, ilyen a jogszabályi környezet.

Az egyik területen nagy felháborodást keltett az állapotfelmérés. Megkeresték a lakosokat, hogy az ingatlanok állapotfelmérése miatt fényképeket szeretnének a házról kívülről és belülről is.

Itt három dologra hívnám fel a figyelmet. Az első, hogy nem a plazmatévét fogják fényképezni, hanem a nagyobb tiszta falfelületeket és a sarkokat, ahol legelőször látszódhatnak a változások. A másik, hogy ez önkéntes. Mikor kimennek, akkor ki kell tölteni egy lapot, amin ez a három lehetőség szerepel: „hozzájárul”, „hozzájárul, de csak kívülről”, és „nem járul hozzá”. A harmadik, hogy ez nem azt jelenti, hogy amerre csak járnak a csatornázók, dőlnek össze a házak. Eddig egy komolyabb sérülés sem történt az ingatlanok állapotában.

Egyszerűen arról van szó, hogy az adott kivitelező biztosítást kötött, hogy ha esetleg ilyen történne, akkor ne neki kelljen kifizetnie a kár értékét. A biztosító pedig azt szabta nekik egyik feltételül, hogy dokumentálni kell az építkezés előtti állapotot, hogy – ha ilyen bejelentés érkezne – meg tudják állapítani a kár keletkezésének valószínűsíthető időpontját és értékét.

Mi a helyzet az átemelőkkel a telekhatáron belül? Azt kinek kell fizetnie?

A telekhatáron belüli házi átemelő a vonatkozó jogszabályok szerint azokban az utcákban, ahol a csatorna gerincvezeték az utcában gravitációs, a tulajdonos felelőssége és költsége. Ez mindig is így volt (a kormányrendelet 1995 óta így szabályozza). Már 2008-ban, a Társulat szervezése során az Érdi Újságban ugyanezt írtuk le, így tájékoztattunk mindenkit. Sajnos voltak olyanok (nem hivatalos személyek), akik félretájékoztatták a lakókat, hogy ezek a házi átemelők a beruházás részét képezik. Ez nem így van, a pályázati kiírás tételesen felsorolja, hogy mi az, amit nem támogatnak és a házi átemelők ezek között vannak.

Néhány esetben a félreértés onnan ered, hogy van egy másik típusú átemelő, azokban az utcákban, ahol nyomott vezeték lesz. Ilyenkor az ingatlan csak átemelővel tud a nyomott szakaszra csatlakozni és ilyenkor teszi lehetővé a jogszabály és a pályázati kiírás, hogy ez szerepeljen a program költségvetésében. De ezek az átemelők jellemzően közterületen vannak.

Volt olyan hozzászólás, hogy akkor nekik drágább lesz a csatornázás.

A csatornázás nem lesz drágább, hanem a telken belüli hálózat kiépítése kerül többe az ingatlantulajdonosának. Ez önmagában igaz, de ha ő is ugyanannyit fizet a közös hálózat kiépítéséhez hozzájárulást, akkor nem kaphat több szolgáltatást, mint a többi ingatlantulajdonos, aki szintén a telekhatáron belüli csonkig tartó részt kapja. Vannak olyanok, akik – bár gravitációsan köthetnek rá – több fordulót kell beépítsenek és 50-60 m vezetéket kell telken belül építeni, mert ilyen a telek adottsága és az épület elhelyezése telken belül. Ők sem kaphatnak többet, mint azok, akik 5 m vezetékkel rácsatlakozhatnak a csonkra, mert a jogszabályok ezt nem teszik lehetővé: a telken belüli hálózat az ingatlan tartozéka.

Minden érintett a befizetett érdekeltségi hozzájárulásért ugyanazt kapja: azt a jogot, hogy a kiépült közműhálózatra rácsatlakozzon. Ha a telek adottságai olyanok, hogy ezt nem lehet gravitációsan megtenni, vagy lehet gravitációsan, de sokat kell telken belül építeni, ezért senki nem hibás. Sem a lakó, sem a beruházó. Ez egy tény. Ugyanolyan, mint ha valakinek a telkén az utcafront 100 m-es és neki több kerítést kell építeni, mint annak, akinek csak 20 m-es az utcafrontja. Bizonyára senkinek nem jutna eszébe, hogy a közösségtől, mindannyiunk pénzéből kérjen támogatást a hosszabb kerítés kiépítéséhez. Aki ilyen helyen vásárolt ingatlant, az bizonyára tudatában volt az ingatlan adottságainak, hisz ezek a felvetések több évtizede azonosak.

Volt egy kis felháborodás az egyik kivitelezőnél, akik a telken belüli bekötéseket szerették volna elvégezni, hogy hatalmas összegű ajánlatokat adtak, fura fizetési rendszerrel. Erről hallottál?

(Megjegyzem, nálunk is voltak, nálunk is igen nagy volt az ajánlat, és olyan tételeket is tartalmazott, amikre a felmérés alapján nincs szükségünk.)

Természetesen hallottam róla, de aztán ez lecsengett, hiszen az emberek az első felháborodás után rájöttek, hogy ez csak ajánlat. Egyszerűen ha túl soknak ítélik, akkor nem kell elfogadni, és ezt is tették.

Ezen kívül más telken belüli kivitelezők is vannak, de nem nagyon hallottam panaszokat ezzel kapcsolatban. Gondolom ez jó, mert ezek szerint mindenki talál a számára megfelelő kivitelezőt. Egyre hívnám csak fel a lakosok figyelmét: a benti hálózatot is meg kell terveztetni, erre segítséget nyújt a weblapunk is. Én magam azt tervezem, hogy összegyűjtöm azokat, akik együtt szeretnék megrendelni a tervezést és így közösen talán kedvezőbb feltételeket lehet elérni.

Tovább fontos tudni azt is, hogy egyelőre nem lehet az elkészült részeket rákötni a hálózatra. Ez leghamarabb március elején-közepén lehetséges, de ehhez meg kell várni a személyre szóló „Rákötési engedélyt”.

(Ismét megjegyzés: nekem már van egy kis listám ilyen kivitelezőkről, némelyiktől árakat is kaptam, hamarosan felteszem. Ezzel kapcsolatban is várok leveleket, hozzászólásokat.)

Köszönöm Simó Károlynak a beszélgetést. További, folyamatos infót a csatornázás weblapján is találhattok.