Kicsit bajban vagyok, mert újabb megbízást vettem a nyakamba. Önként indultam neki, sokan támogattak, és a végén új munkám lett.
Ez egy személyes blognak indult és nagyjából meg is maradt annak. Amikor közügyekkel foglalkoztam, akkor is a személyes élményeimet, a személyes szemszögemből írtam le mindent. Most, hogy önkormányzati képviselő lettem, ezt már nem biztos, hogy mindig meg tudom tenni. Teljesen közéleti blogot pedig egyszerűen nem szeretnék írni.
Figyelembe kell vennem az időt is, mert természetesen az új feladat újabb elfoglaltságot jelent. A feladatok nem számítanak, azokat megoldom, delegálom, elintézem valahogyan. De időt egyelőre nem tudok többet gyártani vagy kiterjeszteni. Pedig próbáltam már, elhihetitek.
Arról már írtam, hogy nem mindenki tudja vagy akarja felfogni, hogy nem egysíkú emberek vagyunk és mindenkinek nagyon sok oldala van. Mert olyan nincs, hogy valaki folyamatosan valami. Minden helyzetben, minden alkalommal mások vagyunk. Ez a blog pedig támadási felületet adhat más területeken. Sajnos ez a helyzet.
Nagyon szeretem a blogot, mindig örömmel állok neki írni valamit és néha hiányzik is, ha hosszabb ideig nem törődök vele. Mint például mostanában.
Szóval most kétségek gyötörnek… Folytassam? Ha folytatom, hogyan, milyen hangnemben? Ne folytassam? Ha nem folytatom, akkor nem fog nagyon hiányozni?
Gondolkozom, hogy mi legyen a bloggal. Ha jutok valamire, azt is kiteszem.
