A „betört ablak” elv egy kriminológiai elmélet. Röviden arról szól, hogy a bűnözés a zűrzavar, a rendetlenség elkerülhetetlen következménye.
Példának azt hozza fel, hogy ha van egy épület sok ablakkal, majd annak egy ablakát valaki betöri és azt nem javítják meg, akkor hamarosan valaki más betöri egy másik ablakát is. Majd egy másikat, egy következőt és így tovább, miközben ez a szemlélet (itt mindent szabad) átkerül az épületről az utcára, az utcáról a háztömbre, a háztömbről a környékre, a környékről a városra, vagyis általánosan elterjedt lesz.
Az elmélet nem áll meg az ablakoknál, megemlíti a szemetelést, a graffitiket, és minden apróban kezdődő, de aztán viszonylag gyorsan negatív spirálba kerülő szabálysértést.
Megoldásnak azt javasolják, hogy ezeket a dolgokat tegyük rendbe, és ne hagyjuk ismét elharapózni.
Vannak az elméletnek pozitív igazolásai is és vannak ellenzői is, egészen odáig, hogy az egész hülyeség.
Talán ha teljes értékű tudományos elméletként nem is állja meg a helyét, de józan paraszti ésszel belegondolva igaza van. Hogy ezt mivel támasztanám alá? Hányszor hallottuk azt, hogy „más is ezt csinálja” vagy „más is így csinálja”? Mondhatnánk úgy is, hogy ez a „másokra kenem” elv.
Mert minden politikus lop. Mert minden gazdag lopott. Mert minden érdi aszfaltos utcában lakik „valaki”. Mert volt már ott egy csikk, mikor én ledobtam. Mert majd a közteresek vagy a közmunkások eltakarítják, ez a dolguk! Mert aki vállalkozik, az adócsaló! Önigazolást keresünk ezekkel, hogy nekünk miért nem kell betartani a szabályokat.
Nem voltak kifejezetten rossz gyerek, de néha rám jött valami vadócság és akkor ronda dolgokat is csináltam. Nem vagyok büszke rájuk és bocsánatot kértem szüleimtől, mert ez rajtuk csapódott le, még akkor is, ha sosem voltak ezek olyan dolgok, hogy „ügy” legyen belőle. De azt ki merem jelenteni, hogy mióta én keresem a kenyerem, soha nem kerestem kifogást vagy hibáztattam másokat a saját botlásaimért.
Nem vittem el egy csomag fénymásolópapírt sem az irodából, amit nagyon sokan megtesznek. Hiszen az nekik jár, mert nem keresnek annyit, mint a vezérigazgató, és mert más is ezt csinálja.
Nem dobtam el vagy nem dobtam ki a kocsiból szemetet. Nem rugdosom a házafalakat/lámpaoszlopokat/üléseket a buszmegállóban. Nem firkálok a falakra. Pedig sokan csinálják de még többen hozzám hasonlóan nem csinálják!
Innen már csak egy lépés lenne, hogy tegyünk is ellene. Én felvállalom, hogy büdös bunkó vagyok azok szemében, akikre rászólok, hogy a peronon ne dohányozzanak. Akikhez odamegyek és megmondom nekik, hogy vagy felszedik a kutyájuk szarát vagy követem őket hazáig és bedobom nekik a postaládába. Akiknek utána szaladok és a kezébe adom az eldobott zacskót vagy üdítős üveget.
Pár hónapja láttam, hogy egy ismerősöm ahogy jött le a lépcsőn Érd alsónál, felvett egy eldobott zacskót, és betette a szemetesbe a lépcső alján. Nekem meg csak zakatolt a fejemben: ennyi? Tényleg ennyit kellene tenni? Minél többet gondolkoztam, annál inkább elszégyelltem magam, hogy tényleg csak ennyit kell tenni.
A csoportos szemétszedésről már lemondtam. Szép gesztus, de szerintem nagyon kontraproduktív. Azt üzeni a szemetelőknek, hogy „nyugodtan dobjatok ide bármit, évente egyszer úgyis összeszedik valami jótét lelkek”. Az ilyen kampányszerű, nagy nekifutások nagy dolgokat érhetnek el és gyorsan. De se nem hatékonyak, se nem tartósak. Tudom, az nem feltűnő, ha egy utca folyamatosan rendben van. Ha tele van szeméttel, rossz az út és hiányos a világítás, sokkal jobban néz ki, ha pár nap alatt rendbehozzák.
De az itt élőknek nem az kell, hogy egy évből pár hétig jól nézzen ki. Az ott (itt) élőknek az kell, hogy folyamatosan rendben legyen. Ez egyébként munkában is sokkal kevesebbet jelent.
Ha egy teljes szemetes ki van borítva, és nem az utcánkban van, akkor nem állok neki összeszedni. Ha az utcánkban van, akkor meg közel a seprű meg lapát, összeszedem. De ha látok valamit az utcán, vagy járkálás közben, akkor felveszem. Beteszem a zsebembe, vagy ha koszos, akkor csak tartom, és a következő kukánál (ami lehet akár a sajátom is) kidobom.
A rendőrségnek és a köztereseknek komolyabb dolgokra sincs ideje vagy embere, nemhogy ilyenekre. Ez a mi felelősségünk is. Ha nem tudsz mit tenni, akkor meg kérj segítséget, jelentsd be, ahova tartozik. De ezzel még nem intézted el, utána rá kell kérdezni, ellenőrizni kell, hogy megtették, amit kellett.
A folyamatos, rendszeres munka nem olyan látványos, mint egy-egy hatalmas nekibuzdulás, de sokkal hatékonyabb és fenntarthatóbb.
