Olvastam egy jó cikket az Érdlakón a kerékpár+vonat kombóról. Sajnos cikk végével teljesen egyet tudok érteni: ha az emberek csak egy másodpercet is vesztenek valahol, ha csak 1 grammal is kevesebbet kapnak, vagy ha csak egy percre is figyelembe vennék a körülöttük lévőket, akkor összedőlne a világ.
Ezt leginkább a közlekedésen lehet észrevenni. Jövök a körforgalomban, aki be akar jönni, az a szemembe néz, látjuk egymást, de mégis behajt elém.
A bringás simán áthajt a gyalogosátkelőn… nem várnám el tőle, hogy le is szálljon (pedig ennek a szabálynak van értelme), de legalább lassítson egy kicsit, hogy észre tudjam venni, és elengedjem, ha azt szeretném.
A babakocsis anyuka a zebra előtt beszélget az ismerősével, a gyalogátkelőnek háttal, majd mikor befejezték, akkor hátranézés nélkül (mert még búcsúzkodik) kitolja a babakocsit a zebrára.
Van pár hely Érden, ahol kifejezett kerékpárosút van, a gyalogátkelő mellett megy el, és ki van téve nekik a macisajt, ergo: a kocsiknak van elsőbbségük. Azt sem tudják, mi az a tábla, lehajtanak elém, és még óbégatnak is, mikor rosszallóan csóválom a fejem, vagy ha satufék kellett hozzá, és továbbra is előttem kacsázik, akkor rádudálok.
Ha már duda… nem arra való, hogy az ismerősnek felhívjuk a figyelmét, hogy „helló, itt megyünk”; nem arra, hogy büntessük az úton andalgót, akit már több száz mérettől észrevettünk; nem arra, hogy miután kikerültük az utca közepén parkolót, akkor rádudáljunk; hanem arra, hogy a balesetveszélyes helyzetre felhívjuk a figyelmet azonnal. Ha már elmúlt, a hülye kihajtott elénk, a bringás átszáguldott a zebrán, akkor már teljesen felesleges (és nem is szabályos), a vérnyomásunk sem lesz kevesebb, és a sértett önérzetünk sem javul meg tőle.
A Stop Shop parkolójában lekoptak a kötelező haladási irányt jelző nyilak, vagy legalábbis csak nehezebb azokat észrevenni. Ennek örömére szinte minden nap (kb. naponta 10-10 percet töltök a parkolóban reggel és este, tehát gondolom ez rendszeres, és nem csak mindig én fogom ki) találkozok olyanokkal, akik a forgalommal szemben jönnek. Mondanom sem kell, hogy nem azért zavar, mert bosszant, és én ilyen vagyok. Hanem mert balesetveszélyes. Simán jönnek olyan irányból, amiből nem számít rájuk az ember, tőlünk balról, és mégis nekik áll feljebb, hogy mi a fenét csinálunk.
Ez nem csak azokra vonatkozik, akik „áthajtanak” az egyik parkolósávól a másikba (bár ez is elég idiótaság, ha utána a kiállásuk nehezebb), hanem vannak olyanok is, akik egyből fordítva hajtanak be, és végig úgy mennek.
Szeretjük nagyon úgy hajlítani a szabályokat, hogy azok nekünk kedvezzenek. Vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni azokat, mert kellemetlenek számunkra. De ha éppen valaki más hagyja ezeket figyelmen kívül a mi kárunkra… akkor aztán önérzetesek vagyunk, és hajszálra tudjuk a jogainkat.
A többség sajnos arról megfeledkezik, hogy a jogok kötelességek mellett érvényesülnek csak igazán.
