Hozzászóló: “Független politikus nincs.”
Én: “Független politikus pedig van, legfeljebb független politika nincs, mert minden ötlet mögött valamilyen érdek húzódik.”
Hozzászóló: “Ezt nevezik demagógiának és napraforgó politikának” (Aztán mérges szájhúzás? Nem tudom, nem ismerem ezt a smiley-t.)
Hát, ez van. Mivel nem illek rá a hazai politikában sokak számára tökéletesen fekete-fehér térképre, ezért csak két lehetőségem van. Vagy hazudok, vagy nem is létezem.
Nem állok egyértelműen izmusok mellé. Nem teszem magamévá kizárólagosan a baloldali vagy jobboldali gondolkodásmódot vagy eszméket. Még csak kereteket sem veszek át. Nem azon agyalok, hogy valami belefér-e a frakciófegyelembe, vagy a párt programjába.
Egyetlen kérdést teszek fel mindig: az adott dolog hasznára van a település lakóinak? Ha a válasz igen vagy egy talán, akkor mehetünk tovább a részletekre. De ha a válasz egyértelműen nem, akkor meg miről beszélünk?
Tudjátok mit? Nevezzenek napraforgónak, szélkakasnak, hazugnak, bárminek! Attól én még az maradok, aki vagyok, és az a lényeg, amit képviselek: a józan paraszti észt és egy átlagos érdi lakost.
Az elején nem mondtam igazat, ez mégis egy izmus. Lokálpatriotizmus.
