Ugyanazt a bejegyzést kiteszem még egyszer. Azért nem kell megijedni, mégsem ugyanaz lesz. Az előző podcastem annyira megtetszett saját magamnak, hogy le is írtam azoknak, akik inkább olvasni szeretnék. Nem szó szerinti leirat, itt-ott kicsit alakítottam, hogy inkább bejegyzés-szerű legyen, kihagytam szóismétléseket, fél mondatokat, de a lényege nem változott: drótszamárra fel!
Be kell vallanom valamit: kicsit nagyot mondok, amikor úgy beszélek a bringázásról, mintha ez lenne életem értelme. Nem volt ez mindig így, sőt most sincs így. Most is elmondom, hogy nekem a kerékpár nem elsődleges közlekedési eszköz, és hogy sportnak sem mondanám, hogy néha, ha kedvem úgy tartja, kerekezek egyet. Kocabringás vagyok, ezt én készséggel elismerem. De hogyan jutottam el addig, hogy legalább bringázok?
Gyerekkoromban sokat tekertem. Egy kis faluban éltem, Dunabogdányban, tömegközlekedés nem volt (teljes hosszában nem volt 5 kilométer az egész település, széltében meg talán egy kilométer), gyalog és kerékpárral mindenhova el lehetett jutni. Mi meg gyerekek voltunk. Mászkáltunk egymáshoz, mentünk a Dunapartra, a kisoroszi révhez, a visegrádi várhoz, össze-vissza… ezt pedig bringával lehetett a legjobban megoldani. A boltba is két keréken ugrottunk le vagy gyalog. Szóval sokat tekertem.
Aztán felnőttem, egyrészt kényelmes lettem, másrészt rohanó világ, meg egyéb baromságok. Jó sokáig bringám sem volt. Fő közlekedési eszközeim a tömegközlekedés meg a kocsi volt, némi gyaloglással kiegészítve. Nem is igazán figyeltem a bringásokra. Tudtam, hogy ott vannak körülöttem, hogy ők is közlekednek, de csak akkor figyeltem fel rájuk, ha valamelyik volt olyan barom, hogy majdnem elütött a járdán, vagy éppen kivágott az autóm elé.
Tehát jó ideig csak azzal törődtem, csak arra figyeltem, hogy mennyi rossz járda van, ha van egyáltalán. Hogy mennyire rossz állapotúak az utak. Hogy milyen gáz és béna a tömegközlekedés… a bringások és problémáik csak a szemem sarkában léteztek, mint a Silence a Doctor Who-ban. Láttam őket, de ahogy máshova néztem, már megszűntek létezni számomra.
Nagyjából három-négy-öt éve kapaszkodtam vissza a nyeregbe komolyabban. Akkor még csak a testmozgás miatt. Aztán megint rákaptam az ízére. Meg hogy ez testmozgás, ez jó móka és közlekedési eszköznek sem utolsó.
Ahova addig a környéken gyalogoltam azután már kerékpároztam. Ha mentem valahova, nem egyből a kocsikulcsért nyúltam, hanem a bringás hátizsákomért. Központ, Polgárok Háza, Érd Aréna, Szikla étterem, ligeti park… Érden belül szinte mindent két keréken oldottam meg.
Egy ideig mértem is, mert kíváncsi voltam, mennyit használom a bringát a kocsi helyett. Nem jött ki egy nagy szám, olyan 600 kilométert bringáztam kifejezetten kocsi helyett. Ehhez hozzájött nagyjából még egyszer ennyi a testmozgás meg csak maga a tekerés miatt. Ez tényleg nem hatalmas, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ezt kb fél év alatt. Egy havi benzint spóroltam vele, de kocatekerőként nem is ez volt a fő cél. De szerintem ennyi már megteszi.
Viszont ezután már észrevettem a többi bringást is természetesen. Azokat is, akik a sport miatt tekernek, azokat is, akik közlekedés miatt, meg azokat is, akiknek ez a mindennapi életük része. És természetesen észrevettem a bringás problémákat is.
Minden közlekedőnek vannak problémái. Rossz a járda, rosszak az utak, ritkán jár a busz, késik a vonat, és így tovább. Erről nem kell mesélnem senkinek, mindenkinek van egy története.
De valahogy a bringa halmozottan hátrányos. A járdán nem mehet, mert vagy alapból nem szabad, vagy ott vannak a gyalogosok, akiké alapból a járda. Az úton nem mehet, mert vagy tiltják, vagy nem igazán biztonságos, vagy az autósok rossz szemmel nézik. A vonatra nehéz felférni, mert a kerékpároknak kijelölt helyeken szinte mindig ülnek. Külön bringaút? Na, az meg mindennek teteje, ne is álmodjunk róla!
Járdákat kell építeni, nem kérdés. Utakat kell építeni, nem kérdés. A tömegközlekedést fejleszteni kell, szintén nem kérdés. Akkor a kerékpáros közlekedés miért kérdés? Miért csak elvi szinten, meg papíron kezelik?
Valamiért a döntéshozók szerintem úgy tekintenek a bringásokra, mint valami úri-murira. Pedig sok helyen ma is ez a fő közlekedési eszköz, akár még Magyarországon is. Mégis Érden az jön le, hogy csak akkor bringázol, ha úgy tartja kedved. Sportból. Kedvtelésből. Testmozgásból. Nem közlekedésből.
Pedig közlekedni is lehet vele, akár Érden belül, akár Érden kívül. Sőt, nagyon jól lehet közlekedni vele! Arról nem is beszélve, hogy amikor bringával vagyok, akkor eggyel kevesebb kocsi van az utakon, vagyis nem csak nekem jó, mert hurrá bringázok, hanem a gyalogosoknak is, mert kevesebb kipufogógáz van, és az autósoknak is, mert ennyivel is jobban haladhatnak, vagy kevesebbet állnak a dugóban. Mégis miért prüszköl mindenki a bringásokra? Szerintem közöttük sincs több barom vagy szabálytalankodó, mint a többi közlekedő között.
Valamiért az emberek úgy tekintenek mondjuk az autósokra és a bringásokra mint egy nagytestű kutyára meg egy kistestű kutyára. Mindkettő közlekedési eszköz, de ha egymás mellett mennek, akkor csaholnak egymásra. Innentől kezdve a megoldás as, hogy minél jobban el akarják választani egymástól őket. Nehogy már egymás mellett menjenek, mindig prüszkölnek egymásra, nehogy már hozzászokjanak egymáshoz, hogy mind a ketten ott vannak!
Ezért az általános vélekedés szerint válasszuk el őket minél jobban! Soha nem fognak békésen egymás mellett élni, hanem állandóan összevesznek, ha közös útra tévednek. Ezért van az, hogy az autósok nagy része azt mondja, hogy menjenek a bringaúton. Az őket nem érdekli, hogy bringaút Érden összesen kettő van és itt be is fejeztem, mert nem minősítem azokat.
Sajnos jelenleg a közlekedésben egyszerűen az erősebb kutya viszi el a csontot alapon megy a közlekedés. Erősebb alapján itt a járművek méretét értem.
Ha soha nem kerékpároztam, akkor nekem is az jut eszembe, hogy miért épüljenek bringatuak? Vagy miért kellene a bringásoknak egy sáv az út szélén? Előbb járdák kellenek! Meg utak!
Belegondolva, ha már a járdák meg utak készen lesznek, akkor hol lesz helye a kerékpárosnak? Akkor már rég késő ezen gondolkozni!
Az egészet egy rendszerben kell nézni, ami sokaknak nem sikerül. Ezt valamilyen szinten meg is értem, nem tudnak belegondolni, eszükbe sem jut, nincs ilyen tapasztalatuk. Sajnos az a helyzet, hogy akiknek lenne, és akiknek a dolguk lenne, hogy ilyenekkel törődjenek, azok sem teszik.
A megoldás egyébként nem lenne annyira nehéz, főleg itt Érden, ahol még most is igencsak alakulás alatt van a közlekedés. Vannak már beégetett rossz sémák, vannak már rossz helyek, amiken nem lehet változtatni, vagy csak nagyon sok pénz vagy nagyon nagy áldozatok árán. De sok új fejlesztés is van, ahol figyelembe lehetne és kellene venni, hogy a közlekedés nem arról szól, hogy minél jobban elszeparáljuk a különböző résztvevőket, vagy minél jobban tiltsuk egyik közlekedési eszközt a másikkal szemben.
Sokan vannak Érden is, akik nem csak egy közlekedési eszközt használnak. Nem csak a közlekedés egy szeletét látják és azt szajkózzák, mert arról vannak csak tapasztalataik. Nagyon sok tapasztalat gyűlt össze ebben a témában, amire építeni lehetne, amit igénybe lehetne venni. Erre kellene felhívni az illetékesek figyelmét, hogy használják ki ezeket az embereket! Beszélgessenek velük! Vitassák meg velük a témákat! Ne válasszuk el a közlekedés résztvevőit egymástól, mert a közlekedésben mindenki benne van, aki kiteszi a lábát vagy kerekét az utcára!
Mit mondanék azoknak, akik nem bringáznak? Próbálják ki! Próbáljanak kicsit bringásként közlekedni! Egyből észrevennék a gondokat. De szerintem sokan rá is szoknának.
Úgy érzem, hogy bekerültem egy társaságba, ami naphosszat csak sírhatna a helyzete miatt, de ehelyett jókedvvel veszi az akadályokat és teker, amikor meg ahol tud. Mert ilyen a hozzáállása a legtöbb bringásnak. Úgy érzik, hogy ők nem tudnának átlépni, átszokni másik közlekedési eszközre. Ez pont jó nekik, ezt használják, így élnek, tekernek, még akkor is, ha ez sokszor egyáltalán nem egyszerű.
Elég csak ennyi: próbáljátok ki! Ha nem is szoktok rá, ha nem is fogtok ezzel közlekedni ezentúl, legalább legyen egy olyan élményetek, hogy “igen, emlékszem, amikor bringával mentem, milyen szar volt ez a kanyar”. Vagy “mennyire közel jöttek a kocsik”, vagy “mennyire le kell lassítani, hogy a gyalogosok mellett el tudjak haladni”. Csak tapasztalat szerzésnek. Egy hónapig minden képviselőt felültetni a bringára!
Mondom mindezt úgy, hogy ismét kihangsúlyozom: kocatekerő vagyok. Nem vagyok sötétzöld, nem vagyok harcosbringás, nem vagyok nagykövet, csak erre a témára is rálátok.
Ha holnaptól már nem kerékpároznék, akkor is emlékeznék erre , akkor is észrevenném a kerékpárosokat a közlekedésben, és akkor sem engedném már többé, hogy másodrendű közlekedőnek tekintse őket mindenki.
