Élni és élni hagyni és szándékosan nem megsérteni senkit. A lényeg a szándékosságon van. Ennyiben összefoglalható.
Szándékosan nem sértek meg senkit, de nem tudok felkészülni arra, nem tudom minden mondatomat úgy fogalmazni, hogy teljesen megfeleljen olyan irányelveknek, amiket esetleg fél perccel ezelőtt ötlött ki egy csoport. Informatikusként hozzá vagyok szokva az állandó változáshoz, az állandó tanuláshoz, de azt hasznos tudásnak mondanám.
Az számomra nem hasznos tudás, hogy mit kell mondanom, hogy egy félig férfi, félig nő, félig papagáj, háromnegyedrészt borz ex-bigámista néger pap is szupiszupin érezze magát.
Átestünk a ló túloldalára, mondhatnám “túltoltuk Béláim”. A PC már rég lejáratott téma mert teljesen megváltozott az értelme. Most rátettünk még egy lapáttal a cancel culture és a woke culture túlburjánzásával.
A cancel culture nevében szobrokat döntenek le, könyveket semmisítenek meg, színészeket és művészeket rúgatnak ki, teszik lehetetlenné a további munkájukat.
Egy szobor attól rossz lesz, hogy amit ábrázol, az a mai nézőpontból rossz? Egy könyvet el kell tüntetni, mert az írójáról kiderül, hogy a saját idejében bevett erkölcsi normák már nem felelnek meg a mainak? Egy színészt ki kell rúgni az állásából, mert (még nem jogerősen) olyat tett, ami egyébként büntethető? Egy művész műveit le kell venni a kiállítótermekből, mert olyan nyilatkozott, ami nem mindenkinek tetszik?
A Mona Lisa kevesebb lenne, ha a kiderülne da Vinciről, hogy akár mai mércével, akár a saját korának mércéjével, vagy egyáltalán bármilyen mércével (hiszen ezek folyamatosan változnak) egy gazember volt?
Ki kell dobni a Hófehérkét, mert a herceg nem kért hozzájárulást a csókhoz? A Githubon át kell nevezni a brancheket, mert a “master” kifejezésnek van olyan jelentése is, ami a rabszolgaságra utal? Az NCIS című sorozatban a szereplők szájába kell adni, hogy amikor valaki azt mondja, hogy “hentchmen” akkor kijavítsák, hogy “hentchpeople”? A vonatvezető nem mondhatja, hogy “kedves hölgyeim és uram”, mert ez kirekesztő? Kivágnak filmekből jeleneteket, lecserélnek szavakat?
A woke ugyanez politikailag és társadalmilag. Ennek a túltolása abban áll, hogy valamit el kell törölni, pellengérre kell állítani, csak mert nem értek egyet vele.
Nem mondhatom, hogy néger, mert egyből rasszista leszek? Bár amikor ez eszembe jut, akkor hozzá kell tennem, hogy itt nem a PC volt túltolva, hanem a politikai ganyéság. Mit mondjak, ha erre a csoportra a néger a magyar szó? Afro-magyar? Mi a mai elfogadott szó erre a csoportra? És mi lesz holnap?
Lehet vitatkozni, sőt kell is. Ez ingoványos talaj, de mindent a helyén kell kezelni. Bár mindenki úgy kezel másokat, más csoportokat, hogy azok egyszínű masszák, homogén csoportok, ez sosincs így. Erről már többször felszólaltam, hogy egy ember sok minden egyszerre és a helyzet dönti el, hogy éppen melyik a domináns, melyik szerint cselekszik, melyiket alkalmazza ő maga, vagy mások rá. Nincs olyan, hogy valaki minden körülmények között mindig valami. Nem lehet egy embert sem leírni egy szóval.
A liberalizmus nem valaki vagy valami ellen van, hanem egyszerűen az egyén szabadságát hirdeti. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok, nincsenek határok, nem azt jelenti, hogy mindent szabad. Addig szabad, amíg az mások jogait, mások érdekeit nem sérti. De amint valaki egy képtelen joggal vagy hasonlóval áll elő, onnantól már engem sért. Nagyon kényes ez az egyensúly és ezt használják ki a libsizők és ezt használják ki a cancel culture-t és woke culture-t túltolók.
A helyesen alkalmazott PC és woke jó. A rosszul alkalmazott, a szélsőség nem jó, mintha azt mondanám, hogy minden baloldali anarchista és minden jobboldali fasiszta. Ezek egyszerűen nem igazak, a dolgok feketére-fehérre redukálása. Egészséges mértékben ezek is jó dolgok lehetnek, de ha nem gondolkozunk, ha nem vesszük figyelembe a józan paraszti eszet, ha a ló valamelyik oldalára esünk, akkor szerintem ártalmas. Mert szerintem nincs olyan, aki 100%-ban ide vagy oda tartozna. Férfi vagyok, 46 éves, kövér, magas, kopaszodó, szakállas, 45-ös lábú, képviselő, magánember, civil, frakciótag, és ez mindenkiről elmondható: nincs még két egyforma ember sem, nemhogy százas, ezres, vagy nagyobb teljesen homogén csoportok.
Az élni és élni hagyni részhez pedig csak annyit, hogy a liberalizmus nekem az, hogy fizetem az adót és járulékokat, cserébe nem akarom, hogy megmondják, melyik tévéadó legyen az első helyen. Hogy fizetem a cégem után a megfelelő tételeket, cserébe kiszámítható környezetet, egyértelmű szabályozást szeretnék. Hogy részt veszek civil szervezetek munkájában, cserébe senki nem ragaszt az irodám bejáratára dehonesztáló matricát. Hogy nem tesznek ki 30-as táblát valahova, mert “mindenki száguldozik”, miközben csak pár renitens van, akiket nem lehet elkapni.
Lehet egyet nem érteni. Ha ez értelmes beszélgetésben és tenni akarásban csapódik le, az jó. Ha egymásra kígyó-béka kiabálással, az nem jó. A megértés és a nyitottság a legfontosabb.
Olyan a világunk amilyenné tettük, és olyan lesz, amilyenné tenni fogjuk. Rajtunk múlik, hogy a két véglet helyett egy normális egyensúlyt alakítsunk ki.