Szélmalomharc. Milyen szép szava ez a magyar nyelvnek. Azt jelenti, amikor valaki olyan ügyért harcol, aminek a megnyerésére semmi esélye sincs.
Bizonyos tekintetben tiszteljük vagy csodáljuk az ilyen embereket, bizonyos tekintetben nevetünk rajtuk, bizonyos tekintetben lenézzük őket.
Van ez a Don Quijote nevű alak, aki egyik nap megőrül és nekivág a világnak a lovagiasság nevében. Kalandjai az általa óriásnak képzelt szélmalmok elleni harccal kezdődnek..
Van egy hűséges követője, Sancho Panza. Megvan a magához való esze, de azért mondhatjuk rá, hogy együgyű. Don Quijote maga mellé állítja és elkísérteti magát vele az úton.
Sancho tehát nem túl sok ésszel megáldott, a világra és a donra ámulattal és csodálkozással feltekintő, a végletekig hűséges és nem sokat gondolkodó segítő. Ha a gazdája kér tőle vagy parancsol neki valamit, akkor megteszi.
Bár még csak január vége van, de én megelőlegezem, hogy átadjam “Az Év Sancho Panzája” díjat.
A díjat az érdi önkormányzat következő emberei a január 25-ei közgyűlésen megszavazott “Határozat a Soros-terv elutasítása” című pamfletje miatt kapják:
- T. Mészáros András
- Simó Károly
- Bács István
- Antunovics Antal
- Mórás Zsolt
- Tekauer Norbert
- Kopor Tihamér
- Donkó Ignác
- Demjén Attila
- Fülöp Sándorné
- Kéri Mihály
- Veres Judit
- Szabó Béla
- Pulai Edina