Múlt hét szombaton hazafelé tartottunk, amikor az Arany János utcánál azt láttuk, hogy egy csapat fiú fújja a falakat. Mármint festékspay-vel. Utána visszamentem és kicsit beszélgettem velük.
Kiderült, hogy ők keresték meg a tulajdonost, hogy itt ez a nagy ronda falfelület, és ők szeretnék felhasználni.
Itt van egy pár kép, miközben még dolgoztak a fiúk. Nem mindenki vállalta az arcát (jobb a békesség alapon), ezért néhány rajzot majd csak a végső galériában lehet látni.
Közben előkerült a tulajdonos is, aki elmondta, hogy ő szerette volna lefestetni a falat, mert elég ronda volt. Össze-vissza volt firkálva, volt rajta macska, motor, egy Arany János portré, mindenféle firka, és nemi szervek.
Tehát a kereslet és a kínálat nagyszerűen összejött.
A fiúk elmondták, hogy ők inkább így dolgoznak. Ahol látnak egy szép nagy felületet, ott megpróbálják felkeresni a tulajdonost, hogy ők festenének valamit. Nyugodtabban tudnak dolgozni, és azt csinálhatják, amit szeretnek. Mindenkinek megéri.
(Sajnos a korlát nélkül nem lehetett mindet lefényképezni.)
Írhatnék még olyanokat, hogy figyeljétek meg a balról-jobbra a háttérben meghúzódó környezetszennyezés-motívumot, ami a végén a gázálarcos képben csúcsosodik ki, vagy az egyik rajzon levő negatív teret, vagy a gázálarcos képen levő reményt, vagy számtalan egyéb részletet, amiből lehet, hogy én sem mindent vettem észre. De nem teszem, elég annyi, hogy a fiúk értik a dolgukat, és ez már egyértelműen mondanivalóval rendelkező művészet.
