Már többször felmerült, hogy jó lenne Érden egy közbringa-rendszer. Most, hogy a Bubi már célegyenesben van, és az EBI elindult, kicsit számoljunk, hogy ez mivel járhat. (A nevet egyébként a Magyar Kerékpárosklub Érd és Környéke Területi Szervezete FB lapjáról kölcsönöztem, bár teljesen logikus: ha az esztergomi EBI, a budapesti Bubi, akkor az érdi É.Bi.) A szegedi közbringa rendszert kihagytam, mert nem találtam róla elég infót.
Mindenhol a fenti kettőből és a józan észből fogok kiindulni, de kérlek vegyétek figyelembe, hogy ez nem egy terv, csak egy rakás részlet, amik nem biztos, hogy összeállnának egy működő egésszé, vagy nem így állnának össze.
Tehát szerintem a Bubi és az EBI kicsit alá lett tervezve. A Bubi 1100, az EBI 50 bringát hozott (az EBI elvileg már 100 bringánál tart). Ezekhez arányosítva Érden olyan 200 bringát látnék megvalósíthatónak. Ezzel fogok számolni, még akkor is, ha szerintem ez kevés.
Tehát kellene 200 kerékpár, különféle méretekben. Természetesen itt is figyelembe kellene venni, hogy a gépek strapabíróak legyenek, az ellopásuk ne legyen értelmes (nem standard alkatrészekből épülnek fel), és követhetőek legyenek (követőrendszert is bele kell építeni).
A Bubi 75 állomást, az EBI 6 állomást (elvileg már 10-et) tartalmaz. Kicsit értelmesebbnek látom a 6-10 állomást, mint a 75-öt, ami megint csak kevés Budapestre, ráadásul némelyik alig csak pár száz méterre van egymástól. Bár mondjuk ezek az állomások sem fedik le a város teljes területét, csak a belvárosokra korlátozódnak.
Én Érdre olyan 12-15 állomást látnék értelmesnek. Egy része az érdi látnivalók mellett/közelében lenne, egy része a nagyobb tömegközlekedési csomópontokban, egy része pedig csillagos elhelyezkedésben a városban, a lakóterületeken. Az állomásokat fel kellene készíteni nem csak x darab „honos” bringa tárolására, hanem x+x bringa tárolására, hátha összegyűlik még egy jó pár. Szükség lenne kamerákra, amik figyelik az állomásokat, kártyaleolvasóra, és úgy általában a technikai feltételekre.
Például annak nem nagyon látom értelmét, hogy a budapesti mintára legyen egy mondjuk Érd Felsőn, egy Érd Alsón, és egy a Földrajzi Múzeumnál. Ehelyett lenne egy nagyobb mondjuk Érd Alsónál.
Tehát ez lenne az „alap”: 200 bringa, 12-15 állomáson.
Jöhet a kiszolgáló személyzet. Itt is az abszolút minimumot veszem, ezen a működés első 3-4 hónapja után úgyis változtatni kellene, a begyűjtött tapasztalatok alapján.
Tehát kellene két ügyfélszolgálatos, akik felveszik a telefonokat, intézik az emaileket, adják a bérleteket, és intézik az adminisztrációt. Melléjük kellene két diszpécser, akik a bringákat követik, illetve a logisztikának adják az infókat, hogy mit kellene tenni. Ez a két szerepkör kicsit csereszabatos.
Kellene két műszaki, aki a javításokat végzi, és minimum két sofőr, de a vezetési szabályok miatt inkább négy, akik a diszpécser által adott infók alapján átszervezik a bringákat. Ez a két csoport is kicsit csereszabatos.
Ehhez kellene természetesen legalább két kisteherautó is, amivel a szállítást lehet végezni.
Aztán a „nyalánkság” kategóriában szükség lenne egy weblapra és egy (három) mobilappra, amiken követhetjük a dolgokat. Mondjuk jövök hazafele vonattal, és le tudom ellenőrizni, hogy a vonatállomásnál levő tárolóban van-e szabad bringa, mehetek-e haza azzal.
A Bubi kb. 1 milliárd forintból épült fel (ez bringára vetítve kb, 900e forint költség), az EBI kb. 50 millió forintból (bringánkénti költség 1 millió forint), tehát én is ezekhez fogok arányosítani. Az É.Bi olyan 200 millió forint kezdőköltséggel indulhatna, plusz az emberek havi bére. Ezzel létrejönne egy használható kölcsönbringa rendszer, nagyjából tíz új munkahely, és úgy általában egy egészségesebb város.
A költségek miatt nagyjából egyértelmű, hogy ha nincs egy őrült lokálpatrióta, aki ennyit beáldoz rá (és utána még pátyolgatja legalább egy évig), akkor csak az önkormányzatban bízhatunk, és/vagy valami pályázatban.
Egyébként, ha választani kellene, akkor inkább az esztergomi rendszert vezetném be itt is, azért, mert annak egy bringagyár adja a teljes hátteret. Gyakorlatilag bringástól, állomásostól, fizetéstől, szereléstől kezdve egészen a kapcsolódó szolgáltatásokig ők intéznek mindent (csak mondom, hogy ráadásul a Neuzernek van Érden márkakereskedése). Ezzel szemben a budapesti rendszernél a bringákat egy bringagyár adja természetesen, de a fizetés/kommunikáció a T-Systems, és még a MOL is részt vesz benne. Persze mindkét konstrukciónak vannak előnyei-hátrányai, de én valamiért mégis az elsőt preferálnám.
Mint írtam, ez az egész egy ötlethalom, nagyon sok részlet hiányzik: pl. állomások helye; ott fizikailag valójában hova lehetne tenni; használati díjak és feltételek; megtérülési terv; egyáltalán egy életképes üzleti terv. Ezért csak annak vegyétek, aminek szántam: egy kis gondolatébresztőnek, kiindulópontnak, amivel el lehetne indítani valamit (ha mást nem, egy vitát).
Adalék: amikor a leendő bringámat nézegettem, akkor bejött az üzletbe egy külföldi pár, és bérelni szerettek volna egy gépet. Mondtuk, hogy itt sajnos csak venni lehet, és bérelni nem is lehet sehol Érden. Visszakérdeztek, hogy de Érd elég nagy, és sokan laknak itt. Kénytelen voltam azt válaszolni, hogy igazuk van, de akkor sincs semmi ilyesmi. Egy fecske nem csinál nyarat, de ez annyira egyértelmű mindenkinek.
