Kicsit elharapózott a hülyeség és mindent meg mindenkit hímestojásként kezelünk. Nehogy megbántódjon, nehogy visszaszóljon, nehogy rosszat mondjon rólunk.
Pedig egy kedves, de határozott fellépés és hozzáállás sokkal jobb lenne az állandó ajnározás helyett. Nem kell mindenképpen mindenkit kiszolgálni. Kedvesnek kell lenni, megértőnek, de a szabályokat határozottan be kell tartani és tartatni.
Értem ezt a parkolásra, mert aki tilosban parkol, azt büntessük meg és kész.
Értem ezt a lakókra, hogy tartsák rendben a portájukat és az előtte lévő területet, házszámot tegyék ki, zöldhulladékot csak a szállítás előtt tegyék ki közterületre.
Értem ezt a szemetelésre, valahogy csak el tudunk kapni pár embert és példát statuálni.
Értem ezt a boltokra, mulatóhelyekre, hogy ők is takarítsanak maguk előtt, nyitva csak addig, amíg az engedély szól.
Értem ezt a lakossági kérésre történő forgalomszabályzásra, játszótér-átalakításra, mert ezeket a szakemberekre kell bízni.
Mindig lesz valaki, aki elégedetlen és mindig lesz olyasmi, amin javítani lehet. Ha egy szabály nem jó, akkor változtassunk rajta. A problémáknak nem az a megoldása, hogy megszokjuk és kerülgetjük azokat.
A demokrácia nem azt jelenti, hogy mindenki azt teheti, amit csak akar. Az emberek nem csak elnézik, hanem szeretik is a szigorúságot, ha az egyértelműséget, igazságot és rendet hoz a városba.
Kérés: legyünk jóindulatúan szigorúak.
Ez is egy „maradék” gondolat, amihez nem kell pénz, apparátus, csak elhatározás és kitartás.