Érden egyes területeken nagyon hiányoznak a gyalogos-átkelőhelyek. Valójában pár területtől eltekintve ez általánosan igaz.
Nosza, fessünk fel egy rakás csíkot! Vagy ne. Ezt ugyanis nem tehetjük.
Egy zebra nem csak a csíkokból áll, ahogy azt a „20/1984. (XII. 21.) KM rendelet az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről” című jogszabály előírja. Ennek is különösen a VI fejezet 23-as pontja.
Az első buktató egyből, hogy a közlekedési hatóság engedélye kell. Nem a helyié, eggyel fentebbi szintről, esetünkben ez a Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatala Közlekedési és Fogyasztóvédelmi Főosztály Útügyi Osztály. Ők meg nem tesznek pecsétet mindenre, amit eléjük tolnak.
Az átkelőnek indokoltnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő gépjárműszám mellett a megfelelő átkelő gyalogos számot kell produkálni. Ha egy útszakaszt óránként több ezer kocsi használja, de csak tíz gyalogos futott át közöttük, akkor ezt nem veszik indokoltnak. Ugyanígy nem indokolt ha több ezer gyalogos kel át az útszakaszon, miközben a kocsiforgalom napi tíz kocsiban ölt testet.
Ez máris megakaszt sok kezdeményezést, mert forgalmat mérni lehet reggel is, amikor mindenki munkába megy, vagy amikor a gyerekek iskolába igyekeznek, és lehet délután kettőkor is, amikor az egész terület kihalt, mert éppen mindenki munkában vagy iskolában van.
A következő akadály az út adottságai. Ilyen például, hogy minimum 50 méter távolságból látni kellene, hogy ott egy gyalogos-átkelőhely van. Ezért kanyarokba, nagyon dimbes-dombos területre, és egyéb nehezen belátható helyekre nem adják meg az engedélyt. Vagy ilyen, hogy kereszteződésben általában könnyebb megoldani mint egy hosszabb, egyenes útszakaszon, hiszen ott már alapban lelassul a forgalom valamennyire.
Következő a járda megléte. Ez egyértelmű: az átkelőnek járdától járdáig kell vezetnie, magyarul mindkét oldalán járda szükséges. De ezt ne úgy képzeljétek, hogy húzunk két-két méter járdát a két végére, azt készen vagyunk. Kikötik, hogy a zebra mindkét oldalán járdának kell oda vezetnie, ahol a gyalogosok várakozhatnak is.
Mint sok más helyen is, itt is előjön a közvilágítás. Ahol nincs közvilágítás, ott nem lehet átkelőhely, slussz passz. Ha van, akkor is meg kell felelnie egy rakás szabványnak, hogy az megfelelő legyen a zebrához. Megsúgom, hogy a „sima” közvilágítás a legritkább esetben felel meg.
Nem elhanyagolható, hogy a 21. században élünk, most már nem csak a jóindulatunkra, hanem szabályokra és törvényekre van bízva, hogy az átkelőhelyet korlátokkal rendelkező társaink is igénybe tudják venni. Ilyen például a kerekesszékesek mozgását megkönnyítő szegélysüllyesztés és a látássérültek számára a burkolatba helyezett jelzések.
Ha mindennek (és nem csak az általam leírtaknak, hanem az egész szabályrendszernek) megfelelő helyet talál a hatóság, akkor mehet a táblázás és a festés. Most gondolkodjatok el, hogy csak ennek a fenti pár ismérvnek hol felel meg alapban az érdi úthálózat. Nem tudtok helyeket mondani igaz?
Ennek hiányában pedig a fentiek kivitelezése mind-mind időbe és pénzbe kerül. Fel kell mérni, minek felel meg a terület és minek nem. Meg kell terveztetni, hogyan felelhet meg minden szabálynak. Kivitelezőt kell keresni. Aztán megépíttetni úgy, hogy nagy valószínűséggel hozzá kell nyúlni a közvilágításhoz, az úttesthez, a járdához. A végén pedig engedélyeztetni is kell.
A feladat nem lehetetlen, csak idő és pénz kell hozzá. Ezt pedig én fel sem tudom mérni, hogy attól kezdve, hogy felmerül egy zebra ötlete, addig, hogy mosolyogva átmehetünk rajta, milyen idő- és pénzmennyiségben kell gondolkozni.
A cikk ismeretterjesztési szándékkal készült, nem tér ki a téma minden részletére. Néha zebrát és kocsit írtam, ezeket és a hasonló szakmaiatlan részeket kérem bocsássák meg a közlekedési szakemberek.
