A fantasztikus négyes

Balla Imre képviselő

Koszonom. Lekoptak az ékezetek az ö betűmről, annyiszor írtam le. 😀 Pedig szűkszavúan ennyit írtam általában, vagy csak lájkoltam a hozzászólást. Folyamatosan hordom magammal a töltőt, mert fél naponként lemerül a telefonom a sok hívás miatt.

Akkora élménytömeget kaptam a kampány során, hogy azt nagyon nehéz feldolgozni.

Jártam körbe, szórtam a szórni valót. Ahol volt külön hely az újságoknak, ott oda dobtam be.

Ahol kiírták, hogy nem kérnek reklámot, ott nem dobtam be. Illetve igyekeztem nem bedobni, mert megtörtént, hogy nem vettem észre, mert nem a postaládára tették a feliratot, vagy sötét volt, nem láttam, vagy már annyira beszűkültem aznapra, hogy már csak a postaládák réseire koncentráltam. Szóval volt benne egy kis hibahatár.

Ahol meg azt írták ki, hogy “vigyázz a kutya harap”, ott vigyáztam, mert a kutya harapott 🙂

A postások is mosolyogva köszöntek, visszaköszöntek. Lehet, hogy szórták a szórólapomat és tudták, hogy ki vagyok. De az is lehet, hogy munkatársnak gondoltak, mert látták, hogy minden nap az utcákat járom és dobálom a reklámanyagot.

És lehet, hogy unjátok, de tényleg mindenki kedves volt. Úgy néz ki, hogy ez a mosolygás dolog működik. 😉

Van most a lábamban pár maraton (igaz, csak sétálva) és valószínűleg egész évben nem beszéltem annyit, mint most az utolsó pár hónap alatt.

Helyi és országos politikában is volt részem erősen, jöttek a vélemények, történetek, pletykák tömegével.

Minden napról írhattam volna egy novellát. Mostanra lenne egy könyvem, kiadnám, mint memoár és visszavonulhatnék. 🙂

Fárasztó volt, de inspiráló is. Ami fizikai energiát elhasználtam, azt naponta visszatöltöttétek szeretettel és biztatással.

Koszonom!