A kifakadásomnak most pillanatnyilag három oka van, de biztosan mondotok még továbbiakat is, amitől megnő a vérnyomásom.
Az elsőn a legkönnyebb átlépni: az M7 Budapest felé vezető szakaszán, az M0 lehajtó felé újraaszfaltozták az autópályát. Hurrá, hurrá, hullámozzunk, csináltak valamit! De ahogyan csinálták… a jobb oldali sávra is húztak egy csíkot, meg a bal oldalira is, közötte meg maradt a régi, a kopott csíkokkal. Nem tudok elképzelni olyan okot, ami miatt ez így logikus.
A második konkrétan a csíkokhoz kötődik. Illetve azok hiányához. A Budai út Tesco felőli részén, a központ felé haladva két sáv van haladásra, és egy kanyarodósáv, amivel az Erika utcába lehet kanyarodni, a Penny Market felé. Vannak közlekedési lámpák is, de ami a legjobb: az út nem teljesen egyenes, hanem eredetileg kicsit elhúz balra a kanyarodó sáv és egy buszmegálló miatt.
De semmi nem látszik a sávokból, az embereknek meg nincs annyi eszük, hogy a három sáv ott lehet, ahol a lámpák vannak. Simán elindulnak előre a kanyarodósávból, aztán még dudálnak is. Bár igazuk lehet: aki nem ismeri a helyet, eszébe sem jut a csíkok hiánya miatt, hogy az esetleg nem úgy van. Itt egy kép a Google Maps-ból, ezen még látszódik a három sáv. Most egy nagy üres placc van ott, az utóbbi egy hónapban kétszer is megpróbáltak nekem jönni, mert a kanyarodósávból mentek tovább előre.
Harmadik hasfájásom pedig a Törökbálinti úti lezárás. Illetve amit ott művelnek az emberek kocsival. Olyan, hogy piros lámpa, elsőbbség, józan ész… semmi nem létezik. Jövök a Bajcsyról, és a Törökbálinti útról meg a Sóskúti útról jönnek, mint a hülyék, jobbról, balról, „ide még beférek”, „még csak 3 másodperce piros a lámpám”… ész nélkül, minden reggel elborzaszt a helyzet. Nem az, hogy ezek hogyan kaptak jogsit, hanem hogyan élték túl az eddigi életüket.
De nyugodtan tegyetek helyre, ha bármelyikben nincs igazam.
