Érd Közösségi Költségvetésére 192 javaslat érkezett a lakosoktól. A részletes vizsgálat után ez a szám 221-re módosult, mert egyes javaslatok több részre voltak bonthatóak. A beérkezett ötletek közül 11 más településekre vonatkozott, vagy a rendszer tesztelésére szolgált, vagy simán trollkodásnak bizonyult.
Kiestek az olyanok, amelyek magánterületekre vonatkoztak, például a régi buszpályaudvar vagy a termálfürdő fejlesztésére irányultak, melyek ugyan Érden vannak, de magántulajdonban. Emellett olyan javaslatok is voltak, amelyek közterületekhez kötődtek, de nem az önkormányzat hatáskörébe tartoztak, így ezeket sem lehetett figyelembe venni, mint például a posta vagy a Lidl parkolójának átalakítására vonatkozó ötleteket.
A beérkezett javaslatok között számos olyan is akadt, amelyek bár jó szándékúak voltak, jó, hasznos ötletek voltak, de nem tartoztak az önkormányzat közvetlen hatáskörébe. Ilyen például a bizonyos útszakaszokon történő sebességmérés vagy az ÉTV weboldalának megújítására vonatkozó javaslatok. Bár ezek a kérdések fontosak a városlakók számára, a megoldásuk úgymond más lapra tartozik.
A beérkezett javaslatok között a közlekedés témaköre volt az egyik sztár. A városlakók széles körben érintett problémákra hívták fel a figyelmet, mint például a gyalogos átkelőhelyek hiánya, vagy a meglévők rossz állapota, a járdák hiánya vagy állapota, a forgalom lassításának szükségessége, akár virágládák, akár fekvőrendőrök kihelyezésével, valamint a közlekedési táblák kihelyezése a behajtani tilostól az egyirányúsításon át a sebességkorlátozásig. Tömegközlekedés fejlesztésére irányuló elképzelések is szerepeltek a javaslatok között, mert buszjáratok sűrítésére vagy átalakítására is nem egy javaslat érkezett.
Az egységes közlekedési koncepció kialakítása hozzájárulna az életminőség javításához, jobb lenne a forgalom eloszlása, és biztosan segítene csökkenteni a baleseteket vagy a balesetveszélyes helyek és helyzetek számát. Egy ilyen átfogó terv is terítéken van, kíváncsian várom mikor lesz végre kész és mit fog tartalmazni.
A javaslatok között nagy szerepet kaptak a szabadidős tevékenységeket érintő ötletek is. A városlakók számos javaslatot tettek új vagy meglévő közterületek fejlesztésére, amik megtestesülése fák, virágok, padok, parkok, futópályák, játszóterek és kutyafuttatók képében várat magára. Ezek a kezdeményezések jól mutatják, hogy az érdiek nagy hangsúlyt fektetnek a szabadidő hasznos és élményekben gazdag eltöltésére, valamint a közösségi élet erősítésére.
Ennyit az általános beszámolóról. Most pedig jöjjön a személyes látásmód, a szubjektív rész.
November 30-án lejárt a határidő a szavazatok leadásához. Én október óta nem veszek részt az egészben, hiszen sem képviselő, sem kabinettag, sem hivatalnok nem vagyok. Hagytam instrukciókat, hogyan kell lezárni a szavazást, hogyan lehet összesíteni, feldolgozni azt. Az utolsó lépés az lenne, hogy a szavazatok által sorba rendezett listát nagyságrendileg beárazza valaki, meghúzzák a vonalat a 120 milliónál és a közgyűlés elfogadja, hogy ezek a tételek bekerüljenek a 2025-ös költségvetésbe.
Nem volt könnyű. Sőt! Ezzel a kifejezéssel elbagatelizálom, hogy valójában mennyire volt nehéz. Már az előterjesztés megszavazásáig is rögös volt az út.
Gyakorlatilag kis változtatások nem is voltak benne, azon kívül, hogy a határidőket módosítgattuk, mert folyamatosan tologattuk az előterjesztés elfogadását.
Az egyik lényeges változtatás a közösségi költségvetés tervezetében az volt, hogy kiszedették belőle a 2-3 fős csapatot, aki ezt intézte, rendezte, kezelte volna. Így a kabinetre maradt a megvalósítás, ami azt jelenti, hogy valójában egy hivatalnok és én oldottuk meg a feladatok oroszlánrészét, néhány munkatárs időszakos, gyors segítségével.
A második változtatás az volt, hogy megint belekevertük a választókerületi felosztást, vagyis a politikát. Szerencsére ez csak addig tartott, amíg meg kellett szavazni. Utána egy szó sem esett semmi ilyesmiről, mivel senki nem érdeklődött, hogy működik-e egyáltalán a dolog. Számomra ez utóbbi az egész ötlet, a teljes gondolkodásmód félreértelmezését mutatta. Ez egyébként gyakorlatilag a választókerületi alap visszacsempészését jelenti, amire a bukott polgármesternek volt képe azt mondani, hogy sokkal átláthatóbb volt és jobban szolgálta a lakosok érdekeit.
Ezzel a kettővel számomra már biztosították a keserű szájízt egész évre. De elkezdtem és hittem benne. Így hát nem adtam fel már a startvonalnál. Kommunikáltam, szerveztem, terveztem, rendezgettem az adatokat, próbáltam a hivatalt bevonni, az ő segítségüket kérni. Ez sajnos megint nem volt egy diadalmenet.
A hivatal hozzáállása kritikán aluli volt egészen végig. Szerencsére csak egyszer kellett élőben beszélnem néhányukkal. Előre elküldtem minden anyagot, ennek ellenére teljesen felkészületlenül érkeztek. Aztán ott helyben próbálták végignézni a listát és nekem sokszor kinyílt a bicska a zsebemben, olyan undorító módon említették a lakókat, olyan fennhéjázóan álltak az ötletekhez. Sajnos tévesen ítélték meg a szerepüket az egész folyamatban. Persze púp voltam a hátukon, de ez nem az én problémám és nem az én felelősségem volt.
Csapaton belülről is kaptam az ívet. Volt olyan kritika, hogy az egész teljes mértékben sikertelen a rendkívül alacsony részvételi arány miatt. A számok szerint a lakosság még fél százaléka sem tett javaslatot a rendelkezésre álló forrásokra. Ez az alacsony szám felveti a kérdést, hogy vajon a lakosság valóban nem érdeklődik a város fejlesztése iránt, vagy a folyamat kommunikációja volt kevés, vagy a megvalósítása volt gyenge. Előfordulhat, hogy a lakosok nem érezték magukat kellőképpen motiválva, nem látták elég érthetőnek a javaslattételi folyamatot, félreértették az egészet, vagy csak simán nem tudtak róla.
Ez régi probléma: hogyan érjük el a városlakókat? Megpróbáltam mindenfelé terjeszteni, készült két népszerűsítő videó, voltunk a rádióban vele, megjelent az újságban, sőt az ÉrdMoston külön szekció van a közösségi költségvetéssel kapcsolatos híreknek, és a Facebookon is többször megfuttattuk. Ennek ellenére simán lehet, hogy szó szerint tízezrek nem tudtak róla, mint ahogy szinte semmi másról sem, ami a városban történik.
Másik társam azt vetette a szememre, hogy ha beázik a tető, akkor ne Playstationt vegyünk a gyereknek. Érhető, a pénzt elsősorban az olyan szükségletek kielégítésére, mint például az óvodák felújítására, a tömegközlekedésre vagy az utak javítására kellene fordítani. Végülis nincs olyan téma, ami helyett ne lehetne az utakra költeni. Amúgy meg az politikailag is jól jön, mert az emberek már erre vannak kondicionálva, a populizmus meg sokkal kifizetődőbb, mint a kőkemény munka. De erre nem lenne elég ezer Playstation ára sem, viszont ezzel ezer gyereknek lenne szegényebb a gyerekkora.
Arról nem is beszélve, hogy minden évben költünk korcsolyapályára, Érdi Napokra, más rendezvényekre. Ezek sem oldanak meg semmilyen utakkal, járatokkal, közlekedéssel kapcsolatos problémát. Ezek amolyan szépségtapaszok, inkább csak a lakosság jókedvét, hangulatát, a mindennapi problémáktól való elszakadást szolgálják. Mégis fontosak a város és a lakók számára is. Ahogyan a közösségi költségvetés is az lenne, csak szólok.
Olyan apróságokat már nem is említek, hogy egy utca aszfaltozása is szinte csak az ott élő pár tucat embernek jó (ami persze fontos!). Ám ők is rendre csak addig örülnek, amíg emiatt meg nem nő a forgalom. Ugyanakkor egy pad kirakása egy frekventált helyre százak, ezrek örömét okozhatja nap mint nap, és a kettő bekerülési költsége nem említhető egy lapon.
Annál a lépésnél, amikor az összes képviselőknek át kellett volna néznie a teljes maradék listát, már nagyon magam alatt voltam. Megalázó volt ott ülni és hallgatni, hogy ezt így kellett volna, az úgy szar, ezt nem kellett volna, az értelmetlen, miközben megszavazták, arccal a frakciófegyelem felé és egész évben egy szót sem szóltak hozzám ebben a témában. Segítséget nem kaptam és szinte minden felvetetésre az lehetett volna a válaszom, hogy “paripát és fegyvert nem kaptam, én kérdeztem, én kértem, de még válasz sem jött, nemhogy segítség”.
Én nagyon akartam, hát végigvittem. Szinte one man show volt az egész. Minden hibáját, minden gyengeségét vállalom, más úgysem tenné. Mondhatnám, hogy minden felelősség az enyém, de ez egyrészt nem igaz, másrészt már okafogyottá vált, mert a befejezésnél nem leszek ott. Ha valakit érdekel, akkor elmondom, hogy mai fejjel mit tettem volna másképpen.
Mi lesz a végeredmény? Megnyugtatóan zárul le? Megvalósul-e belőle valami? Lesz-e jövőre? Marad így? Megváltozik? Átalakul? Érteni fogja valaki a közeljövőben, hogy mit szerettem volna elérni? Hogy miről szól, miről kellene szólnia? Keresni fogják a lakók? Érdekelni fog még egyszer valakit? Gyötrődhetnék, de én már csak a fotelból figyelem a történéseket.
