Sokan úgy gondolják, hogy eljött nekem a tejjel-mézzel folyó kánaán, mostantól 0-24-ben a lakosság megkereséseit várom otthon ücsörögve a búboskemence mellett, miközben a tiszteletdíjamat talicskával hordom a bankba. Pedig ennél kicsit egyszerűbb (vagy éppen bonyolultabb?) a kép.
Kezdjük azzal, hogy továbbra is járok dolgozni a munkahelyemre. Ez a szokásos napi 8 órát jelenti, néha kicsit többet, néha kicsit kevesebbet.
Elmegyek közgyűlésre havonta egyszer, frakciógyűlésre havonta kétszer, három bizottságnak is tagja vagyok, és azok is üléseznek legalább havi egyszer. Ezeken fizikailag ott vagyok és fel is kell készülni előtte, nem csak nyomni a gombot, meg emelgetni a kezemet.
Kapok egy rakás emailt, azokra válaszolni kell. A benne megemlített ügyeknek utána kell menni, utána kell kérdezni, érdeklődni a megfelelő irodában, ahol én egy szimpla lakoshoz képest csak annyi előnyt élvezek, hogy kicsit már ismerik az arcomat.
Válaszolok a telefonokra, ha nem tudom felvenni, akkor visszahívom belátható időn belül az illetőt. Ebből is ügyek esnek ki, ezeknek is utána kell járni. Általában nem megy egyik napról a másikra, többször kell több helyre emailt írni, telefonálni, személyesen bemenni.
Hivatali telefont kaptam (illetve csak SIM kártyát, készüléket nem), ezt elvileg korlátlanul használhatom, de természetesen emelt díjas viccvonalat (mert mi mást) vagy külföldi rokonokat nem hívhatok vele és ha elmegyek nyaralni (haha) valahova, és ott fogadom a hívásokat, az sincs benne a csomagban.
Nem ülök bent a hivatalban naphosszat, ha bemész, akkor nem fogsz velem találkozni. Mert asztalom nincs, szobám nincs, az nem jár a képviselőknek, ráadásul az egész hivatal túlzsúfolt, csoda, hogy még befér az apparátus. Van egy helyiség a Polgárok Házában, amit frakcióirodának használunk, de az is csak nyitvatartási időben látogatható, ezért nagyon ritkán használom.
Kaphattam volna hivatali laptopot, ami egy 5 éves gép lenne. Ezt köszönettel visszautasítottam. Egyszerűen azért, mert a most használt laptopom sokkal jobb és minek kettő. Majd koptatom kicsit jobban ennek a billentyűit.
Nincs titkárnőm vagy titkárom, nyomtatni vagy fénymásolni a frakcióirodában tudok, bizonyos korlátok között. Nincs hivatali kocsim, nincs benzinelszámolásom. Nincs képviselői alap vagy valami ilyesmi, ha papírt veszek, ha nyomtatok, ha kimegyek valahova kocsival, ha ajándékot viszek egy ovinak vagy egy csokor virágot valakinek, akkor azt én fizetem. Több helyen is van már olyan ÁFÁs számlás ügyfél, hogy „Balla Imre 4. kerület”, mert rend a lelke mindennek.
Ezért a képviselői + bizottsági tagságaim alapján kapok összesen havi 250 ezer forintot (minimálbér * 1.55, azaz nettó 178 ezer forint). Nem kevés, mondhatnátok, és ez is igaz. Csakhogy informatikusként ennek a többszörösét keresem és bármennyire is szeretem a várost, ennyiért nem hagyom ott a munkahelyemet (amit ráadásul imádok is).
Nem sírni szeretnék, távol álljon tőlem. Csak leírom, hogy megy ez a dolog, micsoda hatalmas előnyökkel jár a hétköznapi életben, hogy képviselő lettem.
Ja, meg van egy ebéd a közgyűlés után.
