A Lidl parkolójában már csak egy óra parkolás ingyenes, utána fizetni kell, a második óra után ráadásul elég sokat. Jönnek a meglátások pro és kontra.
A kiváltó ok majdnem biztosan az volt, hogy sokan P+R-nek használták, és beálltak egész napra, míg elmentek a vonattal máshova dolgozni. Mondjuk senki nem örülne, ha a kertjébe épített kocsibeállót folyamatosan a szomszéd és annak vendégei használnák.
Ennek kapcsán pedig megint előkerült a “közlekedési kultúra” fogalma. Aztán persze előjött mindenkiből, hogy ő milyen példákat látott a közlekedési kultúra negatív példájaként. Hogy száguldoznak a kocsik, hogy nem engedik át a gyalogost, hogy a járdára parkolnak, aztán persze jött, hogy a bringások sem jobbak, és a gyalogosok is köcsögök.
Ne keverjük a szezont a fazonnal. Le szeretném szögezni: a megengedett sebességhatár átlépése, a gyalogosoknak az elsőbbség meg nem adása, a járdára parkolás, a bringások járdán közlekedése, a gyalogosok körülnézés nélküli átszaladása az úton, és az összes többi hasonló dolog nem a közlekedési kultúra hiánya.
Kifogás persze ezer van, gyerekkel vagyok, öreggel vagyok, egyedül vagyok, sietek, nem sietek, sok a csomagom, kevés a csomagom… A kedvenceim meg a “más is ezt csinálja” és a “nem zavarok vele senkit”. Ezek szerintem az indoklások legalja, amikor már semmit nem tudsz mondani, de mégis tied kell legyen az utolsó szó.
Van ez a KRESZ nevezetű (leánykori nevén 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól) szabálygyűjtemény, ami nem kultúráról szól, hanem szabályokról. Amiket ha nem tartasz be, akkor nem bunkó vagy, hanem szabálysértő, aminek megvannak a pontosan leírt következményei.
Illetve meg lennének a következményei, csak sajnos szép hazánkban nem a szabályok betartása és betartatása a cél, hanem az előírt kvóta teljesítése és a megfelelő büntetési tételek minél könnyebb és gyorsabb kiszabása.
De amire ki akarok lyukadni: megint azok szívták meg, akik eddig is rendeltetésszerűen használták a dolgokat és eddig is betartották a szabályokat.
Mert ha egy utcán “száguldoznak” a kocsik, akkor kiteszik a 30-as táblát. Amit azok, akik az 50-et sem tartották be, leszarnak, akik meg eddig is betartották, ezután is be fogják. Mert ha a gyalogosok átrohangálnak az úttesten, akkor kitesznek a közelben egy zebrát. Amit azok fognak használni, akik eddig is kellő körültekintéssel mentek át az úton, és azok nem fognak használni, akik eddig is ott rohantak át, ahol eszükbe jutott. Mert ha létrehoznak egy sehonnan a semmibe vezető bringautat, akkor azok fogják használni, akik eddig is szabályosan közlekedtek, és azok nem fogják, akik eddig is őrült bringásként szántották fel az utakat.
A közlekedési kultúra szerintem ott kezdődik, ahol a szabályok véget érnek. Mondhatni ezek az íratlan szabályok.
Hogy a családos/gyerekes/kisgyerekes (ki hogyan nevezi) parkolót nem használom, ha nem családdal/gyerekkel/kisgyerekkel vagyok. Hogy bizonyos helyeken alkalmazom a zipzár-elvet, még akkor is, ha egyértelműen nekem lenne elsőbbségem. Hogy nem parkolok oda a parkolóba, ahol nincs parkolóhely jelezve. Hogy beengedem a buszt, ha indulna (ebben most egyébként nem vagyok biztos, hogy ezt kötelező-e, vagy csak jófejség). Hogy nem riogatom a közlekedésben a társaimat. Hogy értelmesen kezelem az elsőbbségi szabályokat és nem akarom mindenképpen kierőltetni, hogy az nekem jár. Hogy minél nagyobb járművel vagyok, annál inkább vigyázok a kisebb járművel közlekedőkre. Hogy társnak tekintem a többi közlekedőt és nem ellenfélnek. Hogy úgy általában segítem a közlekedésben a társaimat.
De amíg az alapvető írott szabályokat sem tartjuk be, addig ne is beszéljünk kultúráról…
